Az eredményes és biztonságos méhészkedés egyik alappillére a megfelelő itatóvíz biztosítása a méhek számára. A víz a nektárral és virágporral egyenlően fontos tápláléknak számít a méhek számára, hiszen a pempőgyártáshoz, a mirigyek termeléséhez, a fejlődéshez-növekedéshez, sőt az energiatermeléshez is nélkülözhetetlen.

Megfigyelések alapján elmondhatjuk, hogy rövidebb ideig élnek, és teljesítményük is kisebb azoknak a méheknek, melyek nem jutnak elegendő vízhez. A nyári melegben a kaptár hőmérsékletét és páratartalmát is folyamatosan szabályozzák a méhek, melyhez szintén szükség van a vízre. Nem mindegy, hogy milyen messze kell elrepülnie a méheknek a vízforrásig, hiszen mindez idő és energiaveszteséget jelenthet.

A bőséges és jó minőségű víz a betegségek megelőzésében is kiemelten fontos szerepet játszik, lehetővé teszi a méhcsaládok egészséges fejlődését. A megfelelően kihelyezett itató hiányában a méhek egyéb vízlelőhelyeket keresnek, melyekre sokszor csak távolabb találnak rá, ráadásul annak minősége is bizonytalan, mérgező anyagokat tartalmazhatnak.

A méhcsaládok vízszükséglete folyamatosan fennáll, tavasszal, illetve a nyári melegben különösen nagy (kb. 2-4 liter/méhcsalád). Nektárhordások, melyek 60-70% vizet tartalmaznak, még alig vannak tavasszal. A szükségletet túlnyomóan a gyűjtő méhek hordják be. Akár zárt helyen teleltettünk, akár a szabadban, gondoskodjunk arról, hogy már az első kiröpülésnél működjék az itató. A méhek rákapnak, nem kószálnak el, nem lesz veszteség, nem zavarják a szomszéd itatóin a baromfikat stb. Téves felfogás, miszerint csak nagy járáskor, nyáron kell a víz a méheknek! A szorgos jószágok most már minden órát kihasználnak szaporodásra. A fiasítás már a tél közepén megindult a legtöbb családnál, kell tehát a víz. A belső lecsapódás, páracseppek, a fészek nedve nem pótol semmit: a vízigény több deciliter naponta, majd a fejlődés csúcsán eléri a litert is. A helyben felállított itatóról percek alatt megfordul a vízhordó méh. Szervezete még a hűvösben sem hűl le, nem lesz ledermedés, elhullás. A távolról hordó méhekre útközben sok veszély vár a ledermedésen kívül.

Az itató felállítása, tehát egy mesterséges vízforrás létesítése a családok közelében segít fedezni ezt a szükségletet és megakadályozza a gyűjtő méhek elvesztését. Ez utóbbi a túl távoli vízforrások és főleg rossz időjárás esetén lép fel.

Jól bevált a 20-30 cm magas, négyszögletes tartály, melybe 40-50 liter víz fér. Úszóként egy farudakból álló rács, vagy nád szolgálhat. A rudak közötti távolság 2-3 mm legyen. Ezt a távolságot tartsuk be a tartály szélein is. Így megakadályozzuk, hogy a méhek a vízbe esve megfulladjanak. A tartályt szélmentes, tavasszal napos, nyáron árnyékos helyre állítsuk. A méhek azonnal rátalálnak és rendszeresen odarepülnek, amíg a vízpótlás folyamatos. Ügyeljünk rá, hogy az itatót közvetlenül a tisztuló kirepülés után üzembe helyezzük. Tartsuk az itatót olyan tisztán, amennyire lehet.

Néha előfordul, hogy a méheket először rá kell szoktatni az itatóra (bár az idejében kirakott itatóra nem nagyon kell szoktatni őket). Ilyenkor cukros vizet önthetünk bele, vagy a rácsra kikristályosodott mézet kenhetünk. Ez odavonzza a gyűjtő méheket, ők azonnal továbbadják társaiknak az új táplálékforrás helyét.

Tapasztalataink szerint az APIDIÁR^® PLUSZ folyadék kiválóan alkalmas arra, hogy odavonzza az itatóra a méheket. Ezen kívül segít egészségesen, jó kondícióban tartani az egyedeket, biztosítja az emésztőrendszer megfelelő működését, megakadályozza a korokozók behurcolását a kaptárba, illetve segít higiénikusan tartani az itatóvizet, így megelőzhetőek a fertőzések és betegségek.

Az alábbi kép 2 órával 100 ml APIDIÁR^® PLUSZ folyadék beöntése után készült az itatóról!

Az APIDIÁR^@ mellett még az APIVIT^@ B COMPLEX VITAMIN folyadékot ajánljuk az itatóvízhez adagolni, mert amely tápanyagokat a méhlegelőkön nem tudnak magukhoz venni a méhek, azt ez a készítmény pótolja, így folyamatosan biztosított a méhek számára nélkülözhetetlen vitaminok, aminosavak és egyéb természetes hatóanyagok.

Havonta egyszer-kétszer tisztítsuk ki és töltsük fel vízzel, így az itató higiénikus marad. A tisztításhoz semmilyen vegyszert vagy mosószert ne használjunk, csak bő, forró vizet. Az itatót nem szabad elhanyagolni, mert ha nem töltögetik rendesen, a méhek elszoknak róla és szétszélednek.

Ismerje meg gyógynövény alapú, a természetes méhegészséget szolgáló termékeinket!