A Varroa atkáról vagyis itt a nyári atkamentesítési időszak!

OLVASSA EL SZAKMAI CIKKEINKET!

Blog

A Varroa atkáról vagyis itt a nyári atkamentesítési időszak!

Hazánkban 1978-ban találták meg az első Varroa atkát, és ezzel lezárult egy „boldog korszak” a méhészek számára. Korábban ugyanis a méhészkedés sikere, a méhcsaládok fennmaradása elsősorban a kielégítő hordáson alapult. Minimális odafigyeléssel még a hobbi méhész is boldogult a családok egészségének veszélyeztetése nélkül. Aki ma félvállról veszi a méhészkedést, az előbb-utóbb búcsút mondhat a méhészetének.  

Az ázsiai nagy méhatka testének felépítése a méhen élősködő életmódnak megfelelően alakult. A kapaszkodást szolgáló szervei (lapított test, merev, serteszerű szőr, tapadókorong) csaknem lehetetlenné teszik a méh számára, hogy magáról az atkát lesodorja.

A Varroa kedvenc tartózkodási helye a viaszmirigyek felett, a potrohgyűrűk közötti rejtett területen van, nehéz észrevenni őket. A nőstény atkák (a hímek a nőstények megtermékenyítése után éhen pusztulnak) vegyes táplálkozást folytatnak. Egyaránt táplálkoznak a méh álcájából és kifejlett lárvájából , a bábinggel, de a lárvák bélsarával is. Fő táplálékukat azonban a méh zsírszövetéből nyerik. 

Az atkák a fiasítástól elkülönítve legfeljebb 5-9 napig maradnak életben, sőt alacsony páratartalom mellett már néhány óra alatt elpusztulhatnak.  Ha azonban a családtól elvett fedett fiaslépeket szobahőmérsékleten tartjuk, még egy hónap múlva is találhatunk benne élő atkát. A nőstények élettartama 2-3 hónap, a telelő családban 6-8 hónap. A természetes öregedés következtében, elsősorban a nyár végén és télen tömegesen pusztulnak.

A nőstény a kifejlett méhen is képes életben maradni, de petét rakni csak a fiasításon folytatott táplálkozás után tud. Ez lehet a magyarázata annak, hogy szívesebben tartózkodik a fiasításon, mint kifejlett méheken. A kifejlett méheken való időzés tehát átmeneti állapotnak tekinthető és az élősködő tovaterjedését szolgálja (ősszel, amikor nincs fiasítás, a kifejlett méhekre telepszik, a fiasítás megjelenésével pedig a lárvákat részesíti előnyben).

Az atka röviddel a fiasításos sejt befedése előtt mászik az álcára petézni. Fejlődése mindvégig a fedett sejt védelme alatt zajlik. Fiasításos sejten kívül nem életképesek.

Az atka, ha megteheti, elsősorban a herefiasításban telepszik meg: 5-6-szor több itt, mint a munkássejtekben, az anyabölcsőt viszont többnyire elkerülik. A kifejlett méhek közül a heréken és a fiatal méheken tartózkodik szívesebben, az anya fertőzöttsége ritka.

Az atkakór a legalattomosabb méhbetegség. A fertőződés megtörténtének megállapítása a gyakorlatban szinte lehetetlen. Amikor az atkát a méhen vagy a fiasításban felfedezik, már legalább 1 éves fertőzöttségről beszélhetünk. A károsodást egyrészt az atka táplálkozása idézi elő, másrészt számos vírust hordozhat, ami káros a méhekre. Ezért kiemelt fontossággal bír a nyári atkamentesítés. Ősszel, amikor a fiasítás csökken, a meglévő atkák 1-1 lárvát nagyobb számban támadnak meg. Ilyenkor a fiasítás már károsodik. A kikelő méhek, ha elváltozást nem is mutatnak, biológiailag már nem teljes értékűek. Esetenként azonban jellemző elváltozások is jelentkezhetnek: a kikelő új nemzedék végtagjai csonkák lehetnek, potrohuk rövidebbé válhat, a szárnyak vagy teljesen csökevényesek, vagy bunkószerűek, és végeik többé-kevésbé összesodródtak. Az is előfordul, hogy a fiasítás egy része elpusztul.

Kórmeghatározás, vizsgálati módszerek:

A leghatékonyabb biológiai vizsgálati módszer a fiasítás rendszeres ellenőrzése. Mivel a herefiasítás mindig több atkát tartalmaz, mint a munkásfiasítás, ezért lehetőleg a heresejteket vizsgáljuk. Herefiasítás hiányában a munkásfiasításokon is elvégezhető. Kevésbé hatékony módszer a kaptársöpredék vizsgálata.

Védekezés és gyógykezelés lehetőségei:

A gyógykezelés nehézségei:

  • a Varroa atka és a méh rendszertanilag egyaránt az ízeltlábúak törzsébe tartozik, ezért az atkaölő szerek zöme a méheket is károsítja, nehéz olyan szert találni, amely az atkát megöli, de a méhre ártalmatlan.
  • Továbbá az atkaölő szerek között alig van olyan, ami az emberre közömbös lenne: ezek a hatóanyagok a mézet is szennyezhetik.
  • A fiasításos sejt zárt fedele alatt fejlődő atka minden atkaölő szerrel szemben védett, ezért fiasításos időszakban minden kezelés csak részleges eredményt adhat.
  • A rezisztencia (ellenálló képesség) megszerzése valamely gyakran használt hatóanyaggal szemben közismert az ízeltlábúak világában, az atkák esetében pedig kiváltképp gyakori.

Olyan megoldásra van tehát szükség a hatékony védekezéshez, mely figyelembe veszi a fenti tényezőket. Ennek szellemiségében történt meg az APIDIÁR® PLUSZ folyadék kifejlesztése.

Hatásmechanizmusa: ellentétben a jelenleg kapható szerekkel nem az atka elpusztítását célozza meg, hanem a távol tartását. Az atka egy idő után magától leválik a méh testéről, ugyanis rendkívül komplex hatóanyagtartalma olyan természetes vegyületeket tartalmaz, ami az atkára parazitariasztó hatással van. Komplexitása révén rezisztencia nem tud kialakulni, negatív mellékhatása nincs, ráadásul a méhek emésztőrendszerét és emésztését támogató, erősítő hatása van a készítménynek. A méz garantáltan szer- és maradványmentes lesz, a természetes hatóanyag az emésztőrendszeren keresztül teljesen kiürül. Az itatóvízből, szirupból vagy a cukorlepényből a méhek folyamatosan hozzájuthatnak a hatóanyagokhoz, így azok állandóan jelen vannak a család összes tagjában, ezért a fiasítás is védett lesz.

Olyan természetes megoldás nyújt az atkák ellen, mely figyelembe veszi a méheket, a mézet fogyasztó embereket, a természetet és a méhészek érdekeit is (jövedelmező méztermelést segíti) anélkül, hogy bármely területen káros hatással járna az alkalmazása.

TÖLTSE LE A MÉHÉSZETI ALAPISMERETEKET TARTALMAZÓ E-BOOK-OT ÖN IS!


Ismerje meg termékünket!